HETI EDZÉSPROGRAM

Hétfő: futószár
Kedd: 800 m
Szerda: 1300 m
Csütörtök: 1500 m
Péntek: 1300 m
Szombat: pihenőnap
Vasárnap: futószár

Reggel van, még a madarak csak most kezdenek el ébredezni és csiripelgetni. Az idő sem a legmelegebb, ezért belefújok a tenyerembe, majd egymáshoz dörzsölöm őket, hogy ne fagyjanak le teljesen. Rohanok az istállóba a hideg elől, majd mikor beérek, arcomba csap a kellemes meleg és a finom széna illata. A lovak csendben ropogtatják reggelijüket, melyet az istállófiú volt olyan kedves és előkészített nekik a bokszuk etetőjében. Paco Boy felé veszem az irányt. A gyönyörű küllemű pej mén háttal áll nekem, amikor bekukkantok a boksz ajtaja felett. Éppen reggelijét fogyasztja ő is. Halvány mosolyra húzom a számat a látványon, majd kinyitom az ajtót. Ekkor a mén fülelni kezd, majd felemeli fejét és rám pillant, miközben még fogyasztja adagját. Megvakargatom a mén fejét és kedvesen köszöntöm, majd elmegyek az ápolószerekért. Amíg ő eszik, addig én nyugodtan le tudom pucolni. Egy gumivakaróval óvatosan lekapargatom róla a magára szedett koszt, majd egy másik kefével egyenesre simítom szőrét. Miután ezzel megvagyok, kivakargatom a patájába betolakodott potyautasokat. Mivel már ő is végzett és én is, ideje a szerszámozásnak.

Felcsúsztatom a mén fejére a kötőféket, amelyre rákapcsolom a szárat. Rövidre fogom, épp kényelmesre: sem úgy, hogy túl rövid legyen, sem úgy, hogy túl hosszú. Pont ideális. Magam mellett vezetve kiviszem a körkarámba. A madarak már nagyban hirdetik szonátájukat és az idő is felmelegedett. Beérve a karámba, középre állok. A szárat teljesen leengedem, de másik kezemmel némelyest visszaveszek belőle és tartom, hogyha szükséges, engedjek vagy vegyek még vissza belőle. Paco-val először néhány kört, pontosabban 4 kört lépésben, majd 3-mat ügetésben, 2-őt vágtában, majd újra 3-mat ügetésben és 4-et lépésben. A mén kezesnek bizonyult és a feleslegesnek tűnő energiáját sikeresen leadta. Megpaskolom a nyakát, majd kivezetem a karámból vissza az istálló elé.

A mai nap még könnyűnek bizonyul. Felbújtatom a ménre a kantárt, majd a hátára illesztem a nyerget. Megigazgatom a szíjakat és a hevedert. Késznek érzem magunkat az edzésre. Felhúzom magam a nyeregbe, majd a kisebb pályára lovagolok lovammal. A rajtvonalhoz állunk, majd megbököm az oldalát. A mén veszi a jelzést és kilő galoppban. Minden energiáját ki akarja adni magából ezen a rövid távon, de visszafogom. Szükség van még a benne rejlő erőre. Ugyan nem annyira tetszik neki, de belenyugszik és rám bízza magát. Az utolsó métereknél viszont, a célegyenesben engedek és felgyorsul. Átfutottunk a rajtvonalon. Kiemelkedek egy kissé a nyeregből, majd lassabb vágtára fogom, majd ügetésre, végül saját szándékából lépésre. Így vezetem le a pályán, majd lelovagolunk.

Ma szintén egy edzés előtt állunk, valamivel már kezd nehezülni a kihívási szint. Felszerszámozom, majd megigazítom a szíjakat, illetve a hevedert. Fellendülök a nyeregbe, majd kiléptetek vele a pályára. A rajtvonalhoz állunk, majd megbököm az oldalát. A mén szinte azonnal kilő galoppban, de visszafogom, ne fussa ki magából rögtön az összes energiáját. Az általam meghatározott iramban megy, egészen a 800. méterig. Ott egy kicsit engedek rajta, de nem egészen. Elkezdem dörzsölni a vállát, hogy visszafogásom ellenére valamelyest gyorsítson az iramon. A célegyenesben viszont már teljes szárat engedek neki, a saját iramában megy, az általa meghatározott módon. Miután átfutottunk a célvonalon, lassabb tempóra veszem és levezetem a pályán, végül lelovaglunk.

A mén szemeit vizslatom, melyekben különös tűz ég. A legnehezebb edzési nap és teljes energiájával felkészült arra, hogy bizonyítson. Az izmai itt-ott néha megremegnek, fejét megemelgeti, majd fülel. Felcsúsztatom fejére a kantárat, majd a hátára illesztem a nyerget. Megigazítom a szíjakat, és hevedert. Fellendülök a nyeregbe, majd a pályára lépünk. A rajtvonalhoz állunk. Összeszedem a szárakat. Paco fülel és már menne, toporog. Nem izgatom tovább, megadom neki a jelzést és ő kilő galoppban. Mint mindig, most is visszafogom az első szakaszokban. A táv közepe környékén kicsit engedek rajta és dörzsölöm a vállát finoman, hogy gyorsabb tempóra ösztönözzem. A célegyenesben, szintén megadom neki a teljes szárat, mindent engedek, a saját iramában megy. Az utolsó energiáit is beleadja az utolsó méterekbe, majd átfut a vonalon. Néhány körön keresztül levezetem, majd végül lelovaglok vele a pályáról.

A mai nap pihenő, így csak a kötőféket csúsztatom fel a fejére. Nem kapcsolom fel rá a szárat, hanem ujjamat a kötőfék alá dugom és így vezetem ki magam mellett a mént a legelőre. Az egész hetet végig edzettük, ráfért a pihenés. A legelőre érve kihúzom az ujjam a kötőféktől, mire a mén önfeledt ugrándozásokba, ágaskodásokba és bakolásokba fog, melyet egy kis hempergéssel zár le és nekifog a legelésnek. Büszke mosollyal az arcomon figyelem a pej mént, miközben rádőlök a kerítésre.

Paco Boy-t az istállóhoz vezetem. Ott leszállok a hátáról, majd a korláthoz kötöm. Leveszem fejéről a kantárt, melyet lecserélek egy kötőfékre. Továbbá leveszem róla a nyerget is, melyet szintúgy a korlátra helyezek, aztán nekilátok a csutakolásnak. Kis vízzel mosom le először a ménről a csatakot, majd áttérek a kefékre. Miután Paccy teljes fényében pompázik, a hátára terítek egy takarót, majd bevezetem a bokszba. Langyos vizet engedek neki, nehogy tüdőgyulladást kapjon. A mai munkájáért jutalmul egy almával illetem meg, melyet mohón elropogtat, aztán áttér a frissen kiadott menüjére.